Népszerű karácsonyfák

Amerikában és Európában a karácsonyfa értékesítőknek meg kell küzdeniük a vásárlók kegyeiért, mert környezetvédelmi és egyéb, leggyakrabban üzleti okokból a karácsonyfa állítás kevésbé divat, mint nálunk. Íme Amerika és Európa három igen népszerű karácsonyfája.

Az amerikai Karácsonyfa Szövetség (National Christmas Tree Association) megpróbálja fölvenni a küzdelmet, az úgymond városi legendákkal, üzleti hazugságokkal, amelyek elriasztják a vevőket a karácsonyfa vásárlástól, és ezzel a kérdésfölvetéssel próbálják jobb belátásra bírni az embereket: Ön hogyan dönt idén karácsonykor? Előveszi a padláson porosodó, öreg, kifakult műfát vagy farmon nevelt, illatos fenyőfával díszíti otthonát?

Csiroki jegenyefenyő

A Csiroki jegenyefenyő (Abies fraseri) Nyugat-Virginia, Tenessee, Észak-Karolina államokban, az Appalache-hegység esős, párás lejtőin, ahol 1400 m-től a csúcsokig honos, a párás, hűvös nyarak, és a hideg havas telek világában. John Fraser fedezte fel az 1700-as évek végén. 2013-ban felkerült a veszélyeztetett fajok listájára. Nem a fakivágások miatt, hanem egy rovarkártevő, az Európából behurcolt Adelges piceae toxinja gátolja a fa tápanyagfelvételét. Fák milliói haltak el az 1980-as években. Mára ez a folyamat lelassult. Leginkább karácsonyfaként termelik Dél-Kaliforniában.

Karácsonyfaként említésre méltó szabályos kúp alakú koronája, a hosszan fennmaradó tűlevelek, amelyek az alsóbb ágakon laposan szétterülők, a tengely felső oldalán – oldalsó nézetben csillogó, ezüstös sávot rajzolva- felfelé görbülők, a hajtások alsó felén kékesszürkén kétsávosak. Illatos.

A jegenyefenyők tobozai mereven, katonásan felfelé állóak, éretlenül vaskos gyertyákként sorakoznak a korona tetején, és beérve a pikkelylevelek sorra lehullanak.

Megjegyzés: Hazánkban télálló, de a kései fagyok károsíthatják. Ezzel együtt a mi klímánkon rövid életű. Semleges vagy kissé savanyú talajokat, párás, nedves környezetet kedvel. Jól viseli az árnyékot, de ilyenkor lassabban fejlődik.

Fotó: en.wikipedia.org

Duglászfenyő

A duglászfenyő (Pseudotsuga menziesii) közül legismertebbek a Csendes-óceáni területeken a zöld lombú “zöld duglász” (var. Viridis), míg a sziklás-hegységi térségben, ahol a kisebb termetű, jellemzően a hamvasszürke lombú és visszahajló tobozfellevelű “kék duglász” (var. glauca) ismert. Mexikóban, Oaxaca államban éri déli elterjedésének legalsó határát. A skót származású Davi Douglas egyik expedíciója során, a Columbia folyónál gyűjtötte be a fajt, több más növénnyel együtt 1824-ben.

Karácsonyfaként azért kedvelt, mert kúpos formája mellett tűlevelei laposak, sötétzöldek vagy szürkén hamvasak, hosszan maradók, tűlevelek rövidek, puhák, kevésbé szúrnak. Első pillantásra a luchoz hasonló.

Nyelvszerűen kilógó pikkelylevelektől „borzas” tojás alakú toboz a duglászfenyők toboza.

Megjegyzés: Hazánk teleit jól viseli, de az erősen meszes talajokat nem bírja. A világos helyeket szereti. Párás, nedves környezetben érzi jól magát, nyáron öntözést igényel. A zöld duglászfenyő ellenálló, szárazságtűrő, mészkerülő, a közép-Európai hegységekben sikerrel termesztik. Ezért felmerült alkalmazása a lucfenyő alternatívájaként, olvasható az Erdészettudományi Közlemények 2011-ben megjelent egyik cikkében.

Fotó: www.biolib.cz

Balzsamos jegenyefenyő

A Balzsamos jegenyefenyő (Abies balsamea) a világ harmadik legészakabbra hatoló fája (Újfunland, Labrador). Észak-Amerikában a boreális fenyőzóna fő alkotója, déli elterjedésének határa Minnesota, Iowa, illetve New York és Pennsylvania. Hűvös, csapadékos klíma növénye, ahol júliusban sincs melegebb 18 foknál.

Karácsonyfaként több mint 400 éve használják. Kúpos karcsú formája, hamvas tűlevelei és aromás illata érdemel említést. További előnye, hogy tűi hosszan megmaradnak, illatos, és színét hosszan megtartja. New England ajándékboltjaiban illatos tűivel tömött párnákat árulnak. Az illatos gyanta a kéreg gyantahólyagjaiban található. Terpenoidokban gazdag gyantáját az indiánok fertőtlenítésre és tuberkulózis kezelésére használták, az amerikai polgárháború idején sebfertőtlenítésre használták. Később több tudományos cikk is alátámasztották a antibakteriális és rákos sejtekre gyakorolt citotoxikus hatását.

Megjegyzés: Hazánk teleit kiválóan bírja, viszont a száraz meleg levegőt kevésbé. Csak megfelelő mikroklímájú és savanyú talajú területre való. A fiatal növényt félárnyékos helyre ültessük.

Fotó: www.conifers.org